A Kaméliás hölgy történetét mindenki ismeri. Egy halálosan beteg párizsi kurtizán átéli az utolsó nagy szerelmet, mely talán megválthatná. A történet kegyetlen. Mégis, ahogy mi ismerjük, szinte már giccsbe hajlik. Vajon miért? Mert a szerelemre mar csak úgy tudunk gondolni, mint ami túl érzelmes, szégyellni való, kínosan csöpögős. De mi van, ha a szerelem tényleg szerelem? Ha az érzelmek valóságosak, ha a halál kapujában egy nő tényleg megváltásként éli át élete nagy szerelmét?
Persze, örök kérdés marad a történet hitelessége. Hiszen nem első kézből ismerjük meg, hanem a főszereplő életében különféle szerepeket játszó férfiak visszaemlékezéseiből. Ki volt ez a nő? Egy filmrendezőn egyre inkább elhatalmasodik a szenvedély, megfejteni, hogyan volt lehetséges, hogy annyi férfi kötődött hozzá, és ő végül csak egynek adta oda a szívét, végérvényesen.
Mert a Kaméliás hölgy történetét valójában senki sem ismeri.