- Négy éve figyelem azt az improvizációs módszert, amelyben nem irányít senki, azaz én sem irányítottam soha direkt módon kívülről, csak belülről egyengettem az utat, hogy elvigyem mégis bizonyos irányba, amit akár ódivatúnak tarthatnánk: a narratív táncszínház irányába – mondja Grecsó Zoltán. Arra lettem figyelmes - miközben folyamatosan a nézők arcát is bámultam - hogy mialatt én színházi nézőpontból közelítek meg mindent (ez az én elfogultságom bizonyára), a narratív szálak minden esetben segítik a nézőt a látottakkal kapcsolatban. Szeretem a közönséget, és szeretnék közönségbarát előadásokat tárni eléjük. A négy év alatt, közel kétszáz előadás során egyszer sem éreztem azt, hogy ha más módon próbálnánk, akkor az jobb lenne. Hogy akkor, ha mások által megtanított improvizációs játékokat játszanánk—amihez nekünk semmi közünk azon kívül, hogy megtanultuk—bármi is változna.