110 éves az egri színház. 10/3.

A szinház búcsúszavai

- ez a címe az 1903. október 8-i számában közölt versnek, amelyből a lebontásra ítélt Arénában uralkodó állapotokról is kaphatunk némi képet (* az eredeti helyesírással):
 
Isten veled Eger,
Én édes városom,
Lásd meg sem átkozom
Hóhérítéleted,
Ég áldjon, ég veled...
Könnyű lesz halálom,
Csöndes kimulásom,
Hisz mind, de mind láttam,
Donna valahány van:
Frida, Nina, Póli,
Lonci, Miczi, Lóri
Drága selyem szoknya
Vagy feszes trikókba
Hangjuk itt csöngették,
Zuhogó tapsorkánt
Bájjal köszöngették.

Könnyű most éltemnek
Csöndes kimulása,
Mint ősz Simeonnak,
A szent Bibliában,
Mert láttam, megláttam,
Drága Thaliámnak
Legkedvesebb lányát,
Szép, ragyogó lelkű,
Szelid Annuskáját.
Ti pedig, a kiknek
Valaha ártottam,
Czúgos szellőcskével
Fejfájást okoztam,
Ruhátok rontottam,
Szögecses padokban,
S szemetekbe olykor
Port is hintegettem,
Átkaitokkal oh!
Ne bántsatok engem,
Hulló fa-bordáim,
Hangos ropogásin
Induljatok oh! meg,
Halálos ágyamon
Nagy az én bánatom:
Bocsássatok oh! meg!
Bocsássatok oh! meg!