Simon Mari

  1989-től voltam egri színész, 1993-ig. Gali László először a Vígszínházból csábított el Debrecenbe, a Hamlet Ophéliájának szerepére, 1986-ban. Egy év után onnan átmentem Nyíregyházára,  majd miután egri direktor lett, újra visszataláltam hozzá.
   Imádtam Egert.  
  Már korábbról is volt kapcsolatom vele, még főiskolásként játszottam a Várban két darabban is, Carl Zuckmayer: Köpenicki kapitány és Euripidész: Iphigeneia. Az utóbbiban Ruttkai Évával, aki a Nő, a Csoda volt maga (a főiskola után partnere lehettem a Vígben is).
   A várost kis ékszerdoboznak láttam, szép emlékem a Bazilika, a Dobos cukrászda, a park - biciklis próbálkozásaim helyszíne. Egyedül a pályaudvart nem kedveltem.     
   Jól éreztem magam az egri társulatban, a kollégák között. Epres Attila, Fekete Györgyi barátnőm, Horváth Feri, Losonczi Ariel, a drága M. Horváth Jozsó, Venczel Valentin, Menkó Terike, az ügyelő Rábl Robi, Ludányi Andi, a színészház gondnoka, Jenci (* Báder Jenő), nagyon közeli kapcsolatom volt Lőkös Ildi dramaturggal... Szerettem a színészbüfét, ahol nagyokat beszélgettünk - s a büfés Katikát.

 Egri szerepeimet is imádtam:
   Nyikolaj Erdman: A mandátum - Varvara Szergejevna,
   Bernardo Bibbiena: Calandria - Santilla, Lidió ikerhúga,
   Molière: úrhatnám polgár - Luci, Jourdainék lánya,
   Eörsi István: Sírkő és kakaó – Piti Lajosné,
   Hervé: Nebáncsvirág – Corinna „Simon Mari bővérű, közönséges nőt formál meg, aki érzelmeiben is csak azért szélsőséges, mert voltaképpen nem is éli át mélyen a dolgokat. Alkoholmámorban és szexuális túlfűtöttségben lebeg a világ fölött, s semmi sem zökkenti ki önhittségéből. Igaz is, miért legyen kishitű ebben a világban egy olyan hölgy, aki egy rúgással lebillenti a férfiak fejéről a kalapot?” Heves Megyei        Hírlap 1991. december

        
        Bakody Józseffel

Carlo Collodi: Pinokkió – Tündér,
Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború – Heléna „A legendás háború kiváltó oka, Heléna, Simon Mari megformálásában nem csupán könnyed teremtés, sokkal inkább látja a jövőt, mint a közmondásos jósnő, Kasszandra. Nem tudatosan, hanem érzékeivel éli meg az életet. Színeket lát, melyekből világossá válik számára: mi a valóság és az     álom.”
Heves Megyei Hírlap 1992. október
Vaszary János: Ki a harmadik? - Mari
Frank Baum-Schwajda György: Óz, a nagy varázsló – A gonosz boszorkány
 A Sírkő és kakaó egyik előadása éppen a nagy taxis sztrájk alatt ment Egerben, s napközben én még Budapesten szinkronizáltam. Óriási szervezéssel – mobil akkor még nem volt - tudtam megoldani a helyzetet. Kilométereket gyalogoltam, majd Éry-Kovács András rendezővel, az ő gépkocsijával száguldottunk néhol szántóföldeken át, az utolsó pillanatban estem be az öltöztető és az ügyelő segítségével a színpadra. Legalább negyedóráig remegtem, pokoli volt.
  Máskor meg egy próbára sietve megbotlottam egy kátyúban. Bokaszakadás, gipsz, hosszú kényszerszünet után az előadást cinkcsizmában táncoltam végig. A takarásban ott állt Kiss Sanyi és Menkó Terike, virágcsokorral a kezükben. Boldog voltam, nehéz éjszakám volt utána a fájdalomtól, de megérte!
   Családias, meghitt volt a hangulat az akkori társulatban.
  Édesapám betegsége miatt haza kellett jönnöm Budapestre. Azután rengeteget szinkronizáltam, játszottam sokat Székesfehérvártól kezdve az óbudai nyári játékokig, de örökre emlékezetesek az egri évek, életem fontos része és a fiatalság.
Üdv Egernek!