Gárdonyi Géza Színház
Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép
  • Főoldal
  • A színházról
    • Külső épületfotók
    • Belső épületfotók
    • Műszaki adatok
    • Térkép
  • Műsor
    • Előadások
    • Havi műsor
  • Társulat
    • Színművészek
    • Táncművészek
    • Vendégművészek
    • Rendezők
    • Igazgatóság
    • Örökös tagok
    • Munkatársak
  • Rólunk írták
    • Hírek
    • 29... - retro
    • Hírlap-Zsöllye
    • Kritikák
    • Interjúk
    • Egyéb írások
  • Galériák
    • Képek
    • Videók
  • Jegyvásárlás
    • Internetes jegyvásárlás
    • Jegyárak
    • Bérletárak
  • Kapcsolat
  • Vendégkönyv
  • Havi műsor
  • Alapítvány
  • Internetes jegyvásárlás
Gárdonyi Géza Színház
3300 Eger
Hatvani kapu tér 4.

Központ:
Telefon: 36/510-700
e-mail

Titkárság:
Telefon: 36/510-701
Tel/fax: 36/313-838

e-mail

Szervezőiroda
3300 Eger
Széchenyi u. 5.
Telefon: 36/518-347
Tel/fax: 36/518-348
Nyitva tartás:
H-P:9.00-17.00
(ebédidő 13.00-14.00)
Sz:Zárva
e-mail


Sajtókapcsolat
Pilisy Csenge
Fax: 36/ 313-838
30 /218-3520
e-mail

GG Tánc Eger

3300 Eger
Törvényház út 15.
Telefon: 36/515-333
e-mail

 


 

 
 
 
 
29... - retro
2015. május 14.
Huszonkilenc... Gárdonyi Retro (hatvanhatodik fejezet)

Bessenyei Zsófia emlékére II. Győrből érkezett a társulathoz. Láthattuk már Szomory Dezső darabjában: Hagyd a nagypapát! Szabóky Zsigmond Rafael, majd Örkény Tótékjának Mariskájaként, amikor eljött 1995-ban Tennessee Williams: A vágy villamosának bemutatója.

Bessenyei Zsófia emlékére    II.

   Győrből érkezett a társulathoz. Láthattuk már Szomory Dezső darabjában: Hagyd a nagypapát! Szabóky Zsigmond Rafael, majd  Örkény Tótékjának Mariskájaként, amikor eljött 1995-ban Tennessee Williams: A vágy villamosának bemutatója.

 

Ezt írtam akkor róla a Heves Megyei Napban: "... Nincs pillanat, amikor lazítani lehetne, koncent­rálni kell rá, nehogy elsza­lasszunk valami gyönyörűt. ...  Kendőzetlenül, egyetlen hamis pillanat nélkül adta át magát szerepének és a közön­ségnek. Különösen fe­lejthetetlen az utolsó percek űzött tekintete, amelyben Blanche egész addigi és jövőbeli életének szintézise volt benne." Mindig nagy várakozással figyeltem, s szerettem akár tragikus, akár komikus (például: A montmartre-i ibolyában) szerepeiben. Szerettem. Akkor is, amikor évekkel később már betegen nem érezte magát olyan biztonságban a színpadon, mint addig. Drukkoltam neki.
  Színpadon kívülről két epizódot szeretnék elmesélni személyes emlékeimből, hogy érzékeltessem milyen is volt ő. Az egyik előadásra elvittem az osztályomat – gyakran mentünk gyerekekkel – és megbeszéltük, hogy utána találkozhatnak a szereplőkkel. Pár nappal azelőtt volt egy botrány, amikor a szintén ifjú közönség annyira nem figyelt és annyira zavarta az előadást, hogy az le is állt. Azt azóta sem értem, hol voltak, mit csináltak ezalatt a pedagógus kollégák... A beszélgetésen szinte mindenki ott volt, aki benne volt a darabban, kedvesek és közvetlenek voltak. (Ez egyébként a többi hasonló alkalommal is mindig így történt, hálás is vagyok érte a mai napig.) A végén Zsófia megköszönte a gyerekeknek, hogy az előadást olyan fegyelmezetten és őszinte érdeklődéssel követték és "nem alázták meg a színészeket" olyan magatartással, amit nemrég el kellett viselniük. A művész, akit áhítattal néztek még az előbb a színpadon, most nekik mondott köszönetet egyszerűen, természetesen. Másik emlékem egy szál rózsához fűződik. Ezt akkor vittem neki, amikor már kezdődött az említett bizonytalanabb időszak. Hitetlenkedve kérdezgette: "Nekem? Tényleg nekem?". Megfogta a kezem és megsimogatta köszönetképpen. "Látjátok, mit kaptam?" - kérdezte a közelünkben állóktól. Előttem van az öröm a szemében.



Évadnyító után...  Sata Árpád, Tatár Gabi, Bessenyei Zsófia

  Amikor meghalt, a színház honlapja méltatlanul hetekig nem reagált erre, fényképe is gyászkeret nélkül szerepelt tovább a társulati tagok között…  
   Tudom, hogy sokan szerették és tisztelték!


A Bessenyei Zsófiára történő emlékezés II. része a blog egy korábbi írásának átemelése a sorozatba (a 2011-es év írásai közül töröltem). Az első megjelenés idején a következő hozzászólások születtek:

- Nagyon szerettem őt. Bajcsi Beáta
- Nagyon sajnálom, hogy elment. Jó barátok voltunk. Nyugodjon
  békében! Bajcsi Lajos
- A vágy villamosa... Ha tehettük, ámulattal néztük a takarásból,
  mi, akkori "kiscsikók"... nagyon szerettük őt! Varró Emese
- Kétszer játszottunk testvért. Hagyd a nagypapát és A vágy
  villamosa. Azóta hívott tesónak. Remek színésznő és egy nagy
  szív. Sajnos, csak volt... Dimanopulu Afrodité
- Arany gyerek volt... 1980-ban játszottunk együtt először, a
  Kedves csirkefogók című Steinbeck regényből készült
  musicalben, a Csirkefogókban. Szatmári György

Forrás: http://gardonyiszinhazblog.gportal.hu/
2025. június
HKSzCsPSzV
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

 

  • Támogatók
  • Linkek
  • ggszhonlap at gmail dot com
  • Próbatábla
© 2025. Gárdonyi Géza Színház - Theater Online