Gárdonyi Géza Színház
Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép Fejléckép
  • Főoldal
  • A színházról
    • Külső épületfotók
    • Belső épületfotók
    • Műszaki adatok
    • Térkép
  • Műsor
    • Előadások
    • Havi műsor
  • Társulat
    • Színművészek
    • Táncművészek
    • Vendégművészek
    • Rendezők
    • Igazgatóság
    • Örökös tagok
    • Munkatársak
  • Rólunk írták
    • Hírek
    • 29... - retro
    • Hírlap-Zsöllye
    • Kritikák
    • Interjúk
    • Egyéb írások
  • Galériák
    • Képek
    • Videók
  • Jegyvásárlás
    • Internetes jegyvásárlás
    • Jegyárak
    • Bérletárak
  • Kapcsolat
  • Vendégkönyv
  • Havi műsor
  • Alapítvány
  • Internetes jegyvásárlás
Gárdonyi Géza Színház
3300 Eger
Hatvani kapu tér 4.

Központ:
Telefon: 36/510-700
e-mail

Titkárság:
Telefon: 36/510-701
Tel/fax: 36/313-838

e-mail

Szervezőiroda
3300 Eger
Széchenyi u. 5.
Telefon: 36/518-347
Tel/fax: 36/518-348
Nyitva tartás:
H-P:9.00-17.00
(ebédidő 13.00-14.00)
Sz:Zárva
e-mail


Sajtókapcsolat
Pilisy Csenge
Fax: 36/ 313-838
30 /218-3520
e-mail

GG Tánc Eger

3300 Eger
Törvényház út 15.
Telefon: 36/515-333
e-mail

 


 

 
 
 
 
29... - retro
2012. november 27.
Huszonkilenc... Gárdonyi Retro (negyedik fejezet)

Péva Ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja mesél az egri és miskolci színházak 1966-ban bekövetkezett összevonásának időszakáról. Köszönöm az általa rendelkezésemre bocsátott fotókat is..


1966-ban a Miskolci Nemzeti Színház társulatának lettem tagja. A színház éppen akkor egyesült az egri Gárdonyi Géza színházzal, anyagi okokból, hogy csak egy vezetés, egy társulat legyen és egy szabó-, festő-, lakatos-, fodrász-, asztalos tár, mindenből egy és így olcsóbb lehessen a működtetés. Lendvai Ferenc volt a direktor, aki az összevonás nagy híve volt. Egerben alig maradt valaki a régiek közül, talán csak a portás, néhányan műszakiak, mert az előadásokhoz még őket is Miskolcról vittük. Az egri közönség – természetesen – nem fogadta mindezt jó szívvel. Ezen azzal próbáltak enyhíteni, hogy a darabok egy részét ott mutattuk be.

   Volt, hogy ideig-óráig ott is laktunk. Nekem rokonaim voltak az Almagyar utcában, Kalló Laciék. Náluk is aludhattam. Kedvesek, aranyosak voltak, még vadászni is elvittek. Felejthetetlen volt, amikor reggel húztak a szalonkák, vagy amikor vaddisznót lőttek 24 centis agyarral. Amikor a Potyautast játszottuk Bodrogi Gyulával, bemutattam a rokonaimnak és elvitték őt is vadászni. Azóta is emlegeti.
   Amikor egymást érték a próbák délelőtt, délután, néha a színház alagsorában aludtunk. Nagyon szörnyű hely volt, féltünk is, meg akkor még szénnel tüzeltek és néha erős széndioxid illat volt és nem lakások voltak azok, hanem kis vacak szobák.  
   A várost nagyon szerettem. Nekem egy gyönyörű meseváros volt. A Széchenyi utcán a Dobos cukrászdában nagyon finom süteményeket ettünk. Finom étterem volt a bazilika alatt - Isten lábának hívtuk, ahol egri Bikavért, Medoc noir-t ittunk. A színház mellett volt a Kacsa, ott volt a legolcsóbb egy ebéd, egy kávé, fröccs – a színészt már akkor sem fizették túl jól. A Park szállóba és a Fehér Szarvasba nagyon ritkán jutottunk el, mert drágák voltak.
   A város is szerette az ő színészeit. Imádtam az egri közönséget, aranyosak voltak és nagyon szerettek minket. Megbeszélték velünk az előadást, mi tetszett, mi nem. Ha vasárnap játszottunk aznap sütött süteményt hoztak be nekünk. Virágot dobáltak fel a színpadra. Történt egy eset, amikor feldobtak nekem egy csokrot – én azt hittem azt, hiszen úgy volt becsomagolva, masnival - és majdnem levert a lábamról, amikor eltalált, ugyanis egy nagy sonka volt. A bokám bánta. Ilyesfajta „őrjöngő” kedves szeretetről Déryné naplójában olvastam…
   Eger mellett jártunk még tájelőadásokra, Gyöngyösre, Mezőkövesdre, Ózdra, Nyíregyházára, sokat, sokat…
A legemlékezetesebb akkori  előadások?
Rögtön 1966-ban Németh László Csapdájának ősbemutatója – Polgár Géza játszotta Puskint és én a feleségét.


Márkusz László írt róla kritikát a Népújságban, aki engem annyira szeretett, hogy utolsó kívánságai egyike az volt, én mondjak majd verset a végső búcsúztatásán. Így is történt. Emlékezetes, szép előadás volt Brecht Kaukázusi krétaköre, Csiszár Imre vizsgaelőadása, amiben én a kormányzónét játszottam. Blaskó Péter volt a bíró, Lázár Kati Gruse, a jó anya. A Potyautas, Bodrogival. Nem tartom magam igazán énekesnek - bár tanultam énekelni -, viszont jó mozgású voltam, táncolni is tanultam, szteppelni. Ulmann Mónika, fiatal kolléganőm nagyanyja, Igaz Lucy, Ulmann Ottó zeneszerző felesége tanított.

   Legutóbb Olgyai Magda 85 éves születésnapján jártam Egerben, a színházban szerveztek neki ünnepséget és én is felköszöntöttem. Nagyon szerettem őt, sokat lehetett tőle tanulni. Régen divat volt hasonló kerek évfordulókon a jutalomjáték, amikor az aznapi előadás bevételét az ünnepelt kapta meg – ma már ez sajnos nem szokás... Nagyon nagy dolog volt régen az összetartás, az, hogy a társulat egy csapat, egy család és egymást támogatva, szeretetben él és dolgozik. Nézem a televízióban a régi nagy színészekkel készült portréműsorokat – Gobbi Hilda, Márkus László, Ráday Imre, Tolnay Klári – sugárzik szavaikból ez a mentalitás.

 

Forrás: gardonyiszinhazblog.gportal.hu
2025. június
HKSzCsPSzV
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

 

  • Támogatók
  • Linkek
  • ggszhonlap at gmail dot com
  • Próbatábla
© 2025. Gárdonyi Géza Színház - Theater Online