Gyerekként sokat jártam az akkor még Miskolchoz tartozó színházba, mert az egyik unokatestvérem gyerekszínészként szerepelt. Régi szerelem volt tehát, s amikor Gali László önálló társulatot alapított Egerben, jelentkeztem: szeretnék a tagja lenni. Nyáron még bányában dolgoztam geofizikusként, aztán szeptember 1-től már itt, asszisztensként. Mindent a gyakorlatban tanultam meg, de olyan jó mestereim voltam, mint pl. Valló Péter – emlékszik vissza Lázár Rita.
-Mi a dolga egy rendezőasszisztensnek?
Először még csak kíváncsian néztem, mi is a világításpróba? Aztán kiderült, mi a dolgom: empatikusan támogatni a rendezőt és a színészeket, logisztikailag pedig az előadást. A rendezőasszisztens a rendező meghosszabbított keze. Minden információ nálam gyűlik össze. Az elmúlt években volt sok nagy szereplős darabom, de a legtöbb, amikor 114 főt koordináltam az Egri Csillagokban. Most a Csíksomlyói passiót próbáljuk, amelyben 50 szereplőt – a színészek mellett gyerekeket, zenészeket és asszonykórust kell mozgatni. Nem könnyű feladat, mert az idei műsorrendünk elég munkás, folyamatosan játsszunk, miközben próbálunk is, kihasználunk minden helyet a színházban.
-Mi tartott itt ennyi éven át?
Az, hogy változatos munka, két nap soha sem telik egyformán. Persze kialakul egyfajta rutin, hiszen ugyanúgy kell megírni a próbatáblát, hiába ugyanazokkal a színészekkel dolgozunk, minden próbaidőszak más. Ehhez kell egy kis pedagógia, pszichológia.
-A magánéletben is ilyen vagy: követni sem lehet, mi mindent sűrítesz be 24 órába…
Igen, a magánéletemet is így élem, néha logisztikailag kihívást jelent. Európa-bajnok hosszútávúszóként rendszeresen versenyzek, ezért minden nap edzek, tanítok, ha kell versenybíráskodom, januártól pedig a Heves Megyei Sportmúzeum igazgatója vagyok. És három gyerek édesanyja -nevet.