2012. június 26.
Élményt kínál az új egri évad
TERVEK Blaskó Balázs direktor szerint kiválóan összekovácsolódott a színház társulata
 |
Már elkezdte a 2012-13-as szezonra szóló bérletek árusítását az egri Gárdonyi Géza Színház. Blaskó Balázs direktor az elmúlt időszakról és a terveiről is beszélt lapunknak.
– Másfél esztendeje igazgatója az egri színháznak. Hogyan értékeli az eltelt időszakot?
– Élesen el kell választani a 2011. február 1-je előtti és az azt követő periódust. Kinevezésemkor arra számítottam, hogy fél év áll rendelkezésemre, hogy feltérképezzem a helyzetet, és megtervezzem a következő évadot, párhuzamosan dolgozva az elődömmel. Az elvárható fokozatosság helyett mindössze egyetlen nap alatt kellett szembesülnöm egyebek között a 25-30 millió forintos tartozással, s azzal, hogy a teátrum tartaléka egyenlő a nullával. Kinevezett igazgatóként már úgy kellett látnom a Gül baba bemutatóját, hogy tudtam: az előadásra nincs pénz. Az adósságrendezési eljárás után magunkra maradtunk, időtlen térbe kerültünk. A társulat ennek ellenére derekasan, ha úgy tetszik, hősiesen helytállt, ezért mindenkit köszönet illet. A 2011/12-es évad kapcsán megfogalmazott klasszikus, népszínházi célokat messzemenően sikerült teljesíteni. A szezonnak négy alappillére volt: a Káin és Ábel, a Mohács, a Csíksomlyói passió, valamint a megújult tánctagozat első bemutatója, a Les Préludes és a Fából faragott királyfi. E négyest remekül egészítette ki a többi nagyszínpadi és stúdió bemutató. Végiggondolva mindent, azt mondom: elégedett vagyok, mert művészi értelemben nagy értékű, örömet adó évadon vagyunk túl.
– Közben pedig városi színház lett az egri...
– Előbb egy ex lex helyzet alakult ki. Miután a megyei önkormányzatok elvesztették intézményfenntartó szerepüket, átmenetileg a kormányhivatalhoz kerültünk, majd idén január elsejétől Eger lett a fenntartónk. A gazdasági önállóságunk megszűnt, az Egri Közszolgáltatások Városi Intézménye (EKVI) végzi a könyvelést. A városnak ugyanakkor tanulnia kellett a színháztulajdonlást, hiszen ez olyan működést feltételez, amely sok területen előfinanszírozást igényel. Azzal például, hogy meghirdettük az évadot, előadásokat kínálunk, úgy vállalunk hosszú távú kötelezettséget, hogy jelenleg nincs fedezet a produkciók megvalósítására, hiszen a bérlet- és jegyeladásokból befolyó összeg még nem realizálódott. Ez a színházak életében mindennapos, de a városi gyakorlatban nem. Úgy is mondhatnám: az EKVI kockái közé bekerült egy gömb, ami nem hasonlít semmilyen más intézményhez.
– Sikerült ilyen helyzetben összekovácsolni a társulatot?
– Igen, és ebben nagy szerepe volt Topolánszky Tamásnak, a GG Tánc Eger vezetőjének, aki kiváló pedagógiai érzékkel és művészi intuícióval segítette közös munkánkat. Mintaértékű időszak van a hátunk mögött, komplett társulattá ért össze a csapat. A fiatalok nagy empátiával és alázattal vetették bele magukat a munkába, és remekül dolgoznak együtt az idősebb generáció tagjaival. Nyugodtan fordulhatunk olyan művek felé, mint a Szent Johanna, vagy a Moulin Rouge.
– Könnyedebb évadot tervez?
– Olyan szezon elé nézünk, amely széles skálán kínál élményt a közönségnek. A Csókos asszonnyal indul az évad, a gyermekeknek az Óz, a nagy varázsló című élőzenés előadást kínáljuk, de színpadra kerül Murray Schisgal Szerelem, ó című vígjátéka is. Komoly közönségsikert ígér a népszerű musical, a Muzsika hangja. Az évadot a nagyszínpadon Csiky Gergely szatirikus vígjátéka, a Buborékok zárja Csiszár Imre rendezésében.
– Tart még az előremenekülés?
– Az évek óta nehezedő, mára súlyossá vált gazdasági helyzetünkben a színház számára a publikum jelenthet mentsvárat. Elengedhetetlen, hogy emeljük a bérletesek számát, égetően fontos, hogy előadásaink telt házzal menjenek. Ebben erősen számítunk a gyermek- és ifjúsági közönségre is. Reméljük, Eger és a környék bebizonyítja, hogy szüksége van a színházára.
A közönséggel mindig találkozni és beszélgetni kell
Blaskó Balázs igazgató elmondta: továbbra is szeretne minden előadás előtt találkozni a közönséggel. – Minden este, mielőtt felmegy a függöny, szeretek beszélgetni a publikummal, alkalmat adva arra, hogy elmondják véleményüket. A visszajelzésekből, úgy gondolom, a meghirdetett évad találkozik a nézők igényeivel. A nagyszínpadi program változatos, a stúdióban pedig az új Kocsis István dráma mellett több, úgynevezett alternatív produkciót is kínálunk. A kortárs darabok sorát Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez című drámája nyitja, Venczel Valentin rendezésében. A májusi előbemutató alapján mondhatom: reményt keltő, szép munkáról van szó.
– Élesen el kell választani a 2011. február 1-je előtti és az azt követő periódust. Kinevezésemkor arra számítottam, hogy fél év áll rendelkezésemre, hogy feltérképezzem a helyzetet, és megtervezzem a következő évadot, párhuzamosan dolgozva az elődömmel. Az elvárható fokozatosság helyett mindössze egyetlen nap alatt kellett szembesülnöm egyebek között a 25-30 millió forintos tartozással, s azzal, hogy a teátrum tartaléka egyenlő a nullával. Kinevezett igazgatóként már úgy kellett látnom a Gül baba bemutatóját, hogy tudtam: az előadásra nincs pénz. Az adósságrendezési eljárás után magunkra maradtunk, időtlen térbe kerültünk. A társulat ennek ellenére derekasan, ha úgy tetszik, hősiesen helytállt, ezért mindenkit köszönet illet. A 2011/12-es évad kapcsán megfogalmazott klasszikus, népszínházi célokat messzemenően sikerült teljesíteni. A szezonnak négy alappillére volt: a Káin és Ábel, a Mohács, a Csíksomlyói passió, valamint a megújult tánctagozat első bemutatója, a Les Préludes és a Fából faragott királyfi. E négyest remekül egészítette ki a többi nagyszínpadi és stúdió bemutató. Végiggondolva mindent, azt mondom: elégedett vagyok, mert művészi értelemben nagy értékű, örömet adó évadon vagyunk túl.
– Közben pedig városi színház lett az egri...
– Előbb egy ex lex helyzet alakult ki. Miután a megyei önkormányzatok elvesztették intézményfenntartó szerepüket, átmenetileg a kormányhivatalhoz kerültünk, majd idén január elsejétől Eger lett a fenntartónk. A gazdasági önállóságunk megszűnt, az Egri Közszolgáltatások Városi Intézménye (EKVI) végzi a könyvelést. A városnak ugyanakkor tanulnia kellett a színháztulajdonlást, hiszen ez olyan működést feltételez, amely sok területen előfinanszírozást igényel. Azzal például, hogy meghirdettük az évadot, előadásokat kínálunk, úgy vállalunk hosszú távú kötelezettséget, hogy jelenleg nincs fedezet a produkciók megvalósítására, hiszen a bérlet- és jegyeladásokból befolyó összeg még nem realizálódott. Ez a színházak életében mindennapos, de a városi gyakorlatban nem. Úgy is mondhatnám: az EKVI kockái közé bekerült egy gömb, ami nem hasonlít semmilyen más intézményhez.
– Sikerült ilyen helyzetben összekovácsolni a társulatot?
– Igen, és ebben nagy szerepe volt Topolánszky Tamásnak, a GG Tánc Eger vezetőjének, aki kiváló pedagógiai érzékkel és művészi intuícióval segítette közös munkánkat. Mintaértékű időszak van a hátunk mögött, komplett társulattá ért össze a csapat. A fiatalok nagy empátiával és alázattal vetették bele magukat a munkába, és remekül dolgoznak együtt az idősebb generáció tagjaival. Nyugodtan fordulhatunk olyan művek felé, mint a Szent Johanna, vagy a Moulin Rouge.
– Könnyedebb évadot tervez?
– Olyan szezon elé nézünk, amely széles skálán kínál élményt a közönségnek. A Csókos asszonnyal indul az évad, a gyermekeknek az Óz, a nagy varázsló című élőzenés előadást kínáljuk, de színpadra kerül Murray Schisgal Szerelem, ó című vígjátéka is. Komoly közönségsikert ígér a népszerű musical, a Muzsika hangja. Az évadot a nagyszínpadon Csiky Gergely szatirikus vígjátéka, a Buborékok zárja Csiszár Imre rendezésében.
– Tart még az előremenekülés?
– Az évek óta nehezedő, mára súlyossá vált gazdasági helyzetünkben a színház számára a publikum jelenthet mentsvárat. Elengedhetetlen, hogy emeljük a bérletesek számát, égetően fontos, hogy előadásaink telt házzal menjenek. Ebben erősen számítunk a gyermek- és ifjúsági közönségre is. Reméljük, Eger és a környék bebizonyítja, hogy szüksége van a színházára.
A közönséggel mindig találkozni és beszélgetni kell
Blaskó Balázs igazgató elmondta: továbbra is szeretne minden előadás előtt találkozni a közönséggel. – Minden este, mielőtt felmegy a függöny, szeretek beszélgetni a publikummal, alkalmat adva arra, hogy elmondják véleményüket. A visszajelzésekből, úgy gondolom, a meghirdetett évad találkozik a nézők igényeivel. A nagyszínpadi program változatos, a stúdióban pedig az új Kocsis István dráma mellett több, úgynevezett alternatív produkciót is kínálunk. A kortárs darabok sorát Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez című drámája nyitja, Venczel Valentin rendezésében. A májusi előbemutató alapján mondhatom: reményt keltő, szép munkáról van szó.
Pócsik Attila
Forrás: Heves Megyei Hírlap
