A mai napon, 2012. augusztus 29.-én temettük el unokaöcsémet, Safranek Károly színészt, az egri Gárdonyi Géza Színház volt tagját.
Leírhatnám úgyis, hogy megbecsült tagját, mivel mai rohanó világunkban ritkán adatik meg, hogy egy színházi társulat szinte minden tagja megtorpanjon egy rövid időre, hogy felutazzon egy színésztársuk temetésére, ezzel osztozva családjának gyászában.
Ennek a gesztusnak mély, általánosítható értelme:
•A színház igazgatója gyászbeszédben méltathatta az elhunyt színész munkásságát.
•Meg kell (kellene!) mutatni a világnak, hogy nem csak a botrányoknak, a negatív cselekedeteknek kell (kellene!) megjelennie a sajtó híreiben!
•Hogy -a fentiek alapján- többet kéne írnia a médiának a nemes, a szép és a jó dolgokról!
Ez a mai temetés bizonyítékot adott arról, hogy vannak nálunk olyan emberek, akik azért küzdenek a maguk lehetőségei szerint, hogy ezt a célt egyszer a mi országunkban élők mind a magukénak vallhassák!

Köszönet érte az egri művészek csapatának!

Budapest, 2012-08-29.


Tisztelettel és hálával, a család nevében,

Tihanyi Endre