A Von Trapp család gyerekeit Bisztriczki Sára (2.B), Szabó Anna (3.B), Koncsos Emese (3.D), Bertalan Flóra (4.A), Kovács Dániel (4.D), Csák Ádám (5.C) és Koncsos Levente (5.D) alakítják. Míg a többiek próbáltak, addig mi a Gretlt, Mártát és Kurtot megformáló diákokkal, Sárával, Annával és Danival beszélgettünk.
– Milyen A muzsika hangjában játszani? Melyik a kedvenc jelenetetek?
Sára: – Én nagyon élvezem, a legjobb, hogy új barátokat találtam. A kedvenc részem a bál, amikor mindenki énekel külön is.
Anna: – Először nehéz volt belejönni, de most már nagyon jó. Ilyen műfajban még nem álltam színpadon, csak énekeltem. Nagyon-nagyon tetszenek a dalok meg a koreográfia. Tetszik ez a sürgés-forgás, ez azért majd biztosan hiányozni fog.

Dani: – Az estély a kedvenc részem, ott jó sok szöveget is mondok, táncolni is kell, meg énekelni. Nagyon vidám a hangulat, bár vannak kisebb hibák, de azon lehet nevetni.
– A próbasorozatot meghallgatás előzte meg. Sokan jelentkeztek még rajtatok kívül? Egyáltalán: hogyan esett rátok a választás?
Sára: – Igen, elég sokan voltak. Először több gyereket választottak be Gretl szerepére, de végül ketten maradtunk és váltott szereposztásban vagyunk.
Dani: – Tavaly már játszottunk a Csíksomlyói Passióban, ahonnan az összes gyereket behívták a meghallgatásra. Csüllög Judit, az éneket tanító tanár néni – akinek két gyereke, Koncsos Emese (3.D) és Koncsos Levente (5.D) is részt vesz a darabban – javasolt.
– Milyen profi színészekkel együtt dolgozni? Feszültek vagytok a társaságukban?
Anna: – Nem, nagyon kedvesek. Mindenben segítenek, ha valamit nem értünk, azt elmagyarázzák, vagyis mindent megtesznek azért, hogy nekünk jó legyen. Jók a próbák, mindig nagyon várom. Szóval nem az van, hogy jaj, már megint ott leszünk késő estig, hanem örülök neki, mert a többi szereplővel is nagyon jóban vagyok.
Dani: – Mindenkivel megismerkedtem, így valamennyien olyanok, mint a barátaim.
– Volt valami probléma akár a próbákon, akár az előadásokon? Kerültetek váratlan helyzetbe a színpadon, előadás közben?
Anna: – Igen, egyszer a mikroportom kiesett a zsebemből. Nem volt annyira nagy baj, gyorsan felkaptam. Szerencsére próba volt, nem pedig előadás.
Sára: – Volt olyan, hogy a próbán kiesett a masni a hajamból és nem vettem észre, de az előadások előtt bementünk a fodrászhoz és akkor megcsinálták.
Dani: – Váltva vagyunk szereposztásban, és más méretűek a ruháink. A bemutatókor, az egyik gyorsöltözéskor, amikor csak egy percünk van jelmezt váltani, véletlenül a másik „Kurt“ nadrágját adták rám. Amikor észrevettem a cserét, már nem volt mit tenni, menni kellettt a színpadra, így aztán az egész jelenetben fognom kellett, merthogy nagy volt rám.
– Milyen volt az első előadás? Nagyon izgultatok?
Sára: – Először igen, de aztán már belejöttem, így sokkal könnyebb.
Anna: – Azt hittem, rfettenetesen izgulok majd, de mikor elkezdődött az előadás, akkor az izgalom elmúlt, mert teljesen másra figyeltem.
– Mennyire volt nehéz az iskolára és a színházra egyaránt figyelni? Nem mentek a próbák a tanulás rovására?
Dani: – Néha hiányoznom kellett a suliból, de mindent be tudtam pótolni.
Anna: – Nem volt annyira nehéz mindkettőre figyelni, mert annyira sokszor azért nem hiányoztunk. A téli szünet nagyon jól jött, hiszen akkor elég sokat próbáltunk. Igazából összesen csak 4-5 napot voltam távol a sulitól, s tudtam pótolni a dolgokat, vagyis nem volt olyan nagy baj. Néha fáradt voltam, de ki lehetett bírni.
– Szeretnétek felnőttként a színházzal és a színészettel foglalkozni?
Sára: – Én nagyon élvezem, hogy a Gretlt játszom. Még nem tudom, mi leszek, több dolog is érdekel, de szeretnék színésznő is lenni.
Dani: – Nekem nagyon tetszik ez a munka! Óvodában kezdtem el énekelni, és tagja vagyok az EKF Gyakorló kicsinyek kórusának, ezért gondoltam már arra is, hogy musicalszínész legyek.