„Számba veszem az eget, megveszem!” – csak egy mondat az Üzletember szájából, amelyet Blaskó Balázs személyesít meg az egri előadásban. Nem véletlen talán, hogy épp ezt a karaktert szemelte ki (jól áll neki, mint a Padlás című musical házmestere), mert ha egy színigazgató jelmezt ölt, azért annak súlya van.
A világ, amiben élünk, ilyen mondatokból épül fel, és épp ezért egy nyúlfarknyi epizódszerep is kulcsszerep. Elüzletiesedett világunkban üdítő színfolt A kis herceg megjelenése, s valami másról szól, mint amit megszoktunk, ami a valóságból, ami a médiából árad.
Az egri Gárdonyi Géza Színház megbízásából készült el a regényadaptáció Saint-Exupéry remekéből. Zalán Tibor kiváló kortárs író, és Andorka Péter, a pályáján még most induló tehetséges zeneszerző tette fogyaszthatóvá a remekművet. Nem volt könnyű dolguk, a szöveg ellenállt. S mint hogyha nem döntötték volna el, maradnak-e mégis prózában, vagy azért versbetéteket is becsempésznek a darabba. Kiváló ötlet az amúgy statikus jelenetekből építkező történetet megzenésíteni, mert emészthetőbbé, színpadszerűbbé válik ez a remek példázat az emberi lélek bonyolultságáról, a szeretetről, az élet sokféleségéről. Ehhez invenciózus muzsikusgárdát találtak Nagy Zoltán remek művészeti vezetésével. A korrepetitor gigászi munkáját csak sejteni lehet: mindenki hibátlanul intonál.
Az előadást a Magyar Kultúra Napján, a bemutatót követően ajándékba adták az egri kultúra munkásainak. Ez is jelzi, hogy valójában nem csak gyerekeknek készült, mint ahogy az eredeti regény sem.
Magam viszont egy gyerekelőadást láttam, s jelenthetem, hogy az iskolások tombolva tapsoltak a végén, noha nem voltam róla meggyőződve, hogy a szövevényes példázatot mindvégig követni tudták. Lenyűgözte őket a látvány, a jelmezek (Gloria von Berg munkája), s a táncos betétek már önmagukban is emlékezetes művészi élményt nyújtottak. Itt is meg kell említeni, hogy Topolánszky Tamás kiváló tánctagozata nagy nyeresége az egri színháznak, minden előadást megemelnek, kiváló technikai tudásukkal ezek a valóban szép emberek (kidolgozott testek), ámulatba ejtik a nézőt. A kis herceg előadásban a két virág: Kelemen Dorottya és Tóth Karolina igazi színészi szerepet is kapnak, és az előbb említett harmóniát a szövegmondás sem töri meg.
Amiért valóban érdemes volt színre vinni ezt a mesét, hogy itt Egerben találtak egy (két) kis herceget. Én László Bencével láttam, és mondhatom, semmi kifogásolni valót nem leltem a játékában: szép szövegmondás és éneklés, fegyelmezett színpadi jelenlét jellemezte. Bizonyos, hogy a rendező Dávid Zsuzsa érdeme az előadás jó ritmusa, a gyermekszereplő „működtetése”, az előadás szeretetteli aurája. Nehéz feladata volt, és ezt következetesen végig vitte. (Személy szerint hiányoltam belőle némi rendezői őrültséget, merész ötletet, de az már egy más előadás lett volna.)
A színészvezetés kiemelendő, a társulat nagyon jól együtt lélegzik.
Vannak az előadásnak ihletett pillanati, melyek a rendezői gondosság s a játszók tehetsége révén még napokig bennünk zengnek. Ilyen a Lámpagyújtogató (Sata Árpád) megjelenése, s ilyen a Róka és a Kis herceg barátkozása. Itt a zenei párbeszéd is hangsúlyozza a jelenet líraiságát, s hát Nagy Barbara elbűvölő róka!
Azt gondolom, hogy A kis herceg jó előadás, remekül illeszkedik abba az elképzelésbe, hogy családbarát teátrum legyen az egri, amely a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt megszólítja.