Idén februárban vált világossá mindenki számára – aki csak látta az Égimesét –, hogy remek gondolat, ha összefog a Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház. Az akkori siker nem volt véletlen, az pedig, hogy még csak nem is egyszeri, jól mutatja a két teátrum legújabb koprodukciója, a Holle anyó. A Grimm-testvérek meséjét Szőke Andrea dolgozta át, nem is akárhogyan, Baráth Zoltán rendező elképzelése ugyanis az volt, hogy Pjotr Iljics Csajkovszkij muzsikáját felhasználva hoz létre előadást. Szóval komolyzene gyerekeknek, ami finoman szólva is merész gondolat.
Az idea pedig már a nyitóképben testet ölt: az Idecupp nevű béka (Lisztóczki Péter) egy hajnalban harmatot álmodó tájról énekel, s ábrándozik egy lányról. A békahölgyek – akiknek már a neve is csoda: Rücsitoccs (Varró Emese), Kicsifürt (Szél Anikó), Belepancs (Ivády Erika) és Locsifröccs (Égető Eszter) – legnagyobb bánatára azonban a hideg hím nem egyikőjükbe szerelmes, hanem Violába (Nagy Karina). A hölgyet Cudarina nevű mostohával (Klepács Andrea) és gonosz testvérrel, Restikével (Sata-Bánfi Ágota) „áldotta meg” a sors. Szinte cselédként él, egy barátja van csak, a Kikeriki nevű kakas (Endrédy Gábor). Amikor aztán az orsó a kútba kerül, beüt a baj. Az addig bujkáló békák pedig tudják: lent él Holle Anyó (Dimanopulu Afrodité), aki segíthet, ha akar. Mert ingyen nem fog. A Tokapukk apó (Balogh András) vezette brekik lecsábítják a lányt és a szárnyast a mélybe, a varázslatos világba, ahol próbát kell tenniük, bizonyítva: Viola nemcsak szorgalmas, de jószívű is. És hát persze, hogy az. A jutalom nem marad el, az arany pedig fontos hívószóvá válik, hogy Restike is nekivágjon a kalandnak undok cicájával, Fondormaccsal (Dér Gabriella). Ő azonban, mint neve is mutatja, közel sem az erények megtestesítője, el is nyeri méltó büntetését. Eddig a mese. A többi pedig a varázslat.
Dósa Csilla képzőművész csodás látványt álmodott: a két világot több száz méternyi selyemből építik, e kettőt a kút köti össze. A föld alatti meseország csodákat tartogat. A GG Tánc Eger tagjai misztérium-lények, akik megjelennek a fontos próbatételeknél, segítenek kivenni a kenyeret a kemencéből, de még a hóesést is ők hozzák el. Topolánszky Tamás koreográfiája nyomán így igazi csodavilágban találják magukat a nézők, akiknek a fejük fölött is repkednek a hópelyhek. Szőke Andrea játékos szövegei (var-angyalom, stb.) egyaránt örömet okoznak kicsiknek és nagyoknak, így közösen élhetők át a k(v)alandok. Dimanopulu Afrodité több karaktert játszik kiválóan, Klepács Andrea pedig olykor szó nélkül késztet hahotára. Sata-Bánfi Ágota toporzékoló Restikéje nagy adu, a fiatal színésznő persze, minden lehetőséget meg is ragad a gegekre, s teszi ezt pontosan, szeretnivalóan ordenáré módon.
Közben Csajkovszkij dallamai szólnak, vezetve a történetet. Olykor csak pár másodperc, máskor több minutum, s az embernek az az érzése, hogy a zeneszerző megírta a Holle anyó szimfóniát. Igaz: a dalszövegeket nem mindig értjük, de a muzsika kárpótol. A produkció pedig nem a színpadon kezdődik, s nem is ér ott véget. Készült ugyanis egy olyan műsorfüzet, amelyet etalonként kellene mutogatni. Nemcsak ízléses, de emléknek is kiváló, s bemutatja azt is, hogyan készült a darab, hányan dolgoztak rajta, míg végül színpadra került. Okos és szép előadás született a frigyből, amelytől jóleső érzés tölti el az embert. Bevallom: a nézőteret elhagyva eszembe jutott, előtte féltem kicsit. A gondolat ugyanis összetett, rengeteg mindennek kell klappolnia a sikerhez. Baráth Zoltán nagyot álmodott, s ezúttal még inkább elhitte, hogy színházi körülmények között dolgozhat, azaz nem kell elapróznia az energiáit. A kollégák pedig partnerek voltak abban, hogy valóban fontos előadás szülessen. Talán nem is kell több. Azaz..., persze hogy kell, még több ilyen.

A Hírlap tapsa ezúttal a békalányoké
Nem szoktunk ilyet, de ezúttal meg kell osszuk az elismerést. Varró Emese, Szél Anikó, Ivády Erika és Égető Eszter ugyanis olyannyira együtt dolgozik az előadás alatt, hogy a taps mindannyiuké. A békalányok nem főszereplők, és mégis, hiszen ők vezetik rá Violát, hogy Holle anyóhoz kell mennie. Végigkísérik a legfontosabb jeleneteket, méghozzá viccesen, kedvesen, bájosan őrülten. Kellenek ehhez mind a négyen, hiszen kiegészítik, sőt, erősítik is egymást. Nem lehet őket nem szeretni. Bár ez utóbbi mondattal talán csak Idecupp, a hideg hím nem ért egyet, de az ő szavazata ebben az esetben nem számít...