Vígjáték, dráma, romantikus történet, avagy egy darab az elfogadásról? Nehéz meghatározni a Gárdonyi Géza Színház új bemutatójának műfaját, a stúdiószínpadon látható Leonard Gershe-mű, A pillangók szabadok ugyanis mindegyiket magába foglalja. A Szarka János rendezte előadás új az egri közönségnek, de a produkció mégsem az. Éveken át sikerrel játszották a Thália Színházban, s több vidéki városban, most pedig elérkezett a megyeszékhelyre, és igazán magáénak érezheti a teátrum és a publikum is.
A helyszín New York, pontosabban egy ottani kis lakás. Don Baker (Ozsgyáni Mihály) lakik itt. A fiatalember már a telefon csörgéséből tudja, csakis az anyja keresheti. A beszélgetésből kiderül: nemrég költözött el otthonról, s szeretné, ha az önállósága örökké tartana. Egyszer csak hangos zene hallatszik át a szomszédból, s kiderül, ott egy Jill nevű fiatal lány lakik (Marjai Virág). Donnak kávéja és tele hűtője, a lánynak hatalmas étvágya van, a sors is egymásnak (pontosabban egymás mellé) teremtette őket. Nem kell hozzá sok, hogy erre ők is rájöjjenek. Pontosabban elég hozzá egy fél nap. Két teljesen különböző egyéniség, akik rögtön megtalálják a közös hangot. De szó sincs arról, hogy szerelem lenne első látásra...
Valami kezd köztük kibontakozni. Valami, ami több, mint szex. Törvényszerű, hogy ekkor toppan be Don édesanyja, Mrs. Baker (Tímár Éva), aki azzal a határozott szándékkal érkezik, hogy hazavigye a fiát. Több ez, mint ragaszkodás. Az asszonynak nincs élete a gyermeke nélkül, s ha mégis úgy kellene lennie, rögtön elutasítja a lehetőséget. A bohém szomszéd lány pedig, akit bugyiban talál a kedves mama, minden anya szemében szálka lenne, hát még az övében. Jill színésznő szeretne lenne, de ezt csak nemrég döntötte el. Mást gondol ő a homoszexualitásról, a családról, vagy a felelősségről, mint a Baker család. A felvilágosult(?) Los Angeles-i hölgy megtestesít mindent, amitől Mrs. Baker óvni akarja gyermekét. Nem beszélve arról, hogy életszemlélete roppant mód hasonlít egy Linda nevű lányéra, aki nem is olyan régen összetörte Don szívét.
Szóval romantikus a történet, de mindvégig ott hordozza magában a bonyodalmat, a konfliktust. Ugyanakkor az ember csak kapkodja a fejét, mert valóban sziporkázó párbeszédeket hall, jó poénokat, olykor szóvicceket. Mosoly, nevetés nélkül nem is lehet bírni, de bennünk bujkál a félsz: a tréfa rosszra is fordulhat. Kiváló karaktereket látunk: Ozsgyáni Mihály remekel, s csodás partnere a játékban Marjai Virág. A szétszórt, rendetlen (de nem piszkos!), mindig éhes lány, aki maga sem tudja, mit akar az élettől, igazi figura. A színésznő láthatóan élvezi is, hogy Jill lehet. Mrs. Bakert Egerben Tímár Éva alakítja, s milyen jól! Az anya megérkezésével ugyanis az addig csak emlegetett sötét fellegek is megérkeznek, pontosabban játszmák alakulnak ki. Az asszony és fia, valamint a fiú szerelme között. Az ember azt hinné, hogy kell valami változatosság, hiszen egyetlen helyszínen játszódik az egész történet, s rá fogunk unni a folyamatos beszédre, de szó sincs erről. Izgalmas szó-párbajok peregnek a néző előtt, végig sok humorral, piszkálódással, olykor egy-egy komoly döféssel. Olybá tűnik, Tímár Évának a kisujjában van a szerep. Nem túloz (vagy csak annyit, amennyit kell), nem terpeszkedik, Mrs. Baker mégis szép lassan átveszi a hatalmat, az irányítást. Legalábbis mintha...
Ha az elején drámát írtam, azt azért meg kell jegyezni, a darab korántsem egy Shakespeare-mű. Igazi bulvár. Félreértés ne essék, senki ne a celeb-hírekre, vagy egy valóságsóra gondoljon. Arról van csak szó, hogy nincs titok, mindent kimondanak a néző előtt, mindent tisztán látunk. Ez pedig korántsem baj, lévén az előadásnak vannak valóban szívszorító pillanatai, és persze, olyanok is bőséggel, amikor kacaghatunk. Szórakoztató produkció, igazi kamaradarab, amely működik. Ráadásul a történet legfontosabb momentumát ezúttal (szándékosan) kihagytam. Aki megnézi, tudni fogja, miért.


A Hírlap tapsa ezúttal Ozsgyáni Mihályé
Nehéz dolog egy háromszereplős darabnál kihirdetni a Hírlap-tapsát. Ozsgyáni Mihály azonban megérdemli, mert bár az általa játszott Don a közös pont a két nő életében, s az ő élete függ mindkettő döntésétől, mégis ő az irányító. A pillangók szabadok elsősorban az ő története. Játéka végig kiegyensúlyozott, jól ülteti a poénokat, s rendkívül ügyel arra, hogy ne boruljon fel az egyensúly, azaz Don ne tengjen túl az előadásban. Bizonyára női szívek törnek össze, ha azt kérem, kevesebb operettben játsszon, mert bár a hangja csodás, egy-egy ilyen előadásban megmutathatja, mennyi minden lakozik benne.