Nem véletlen, hogy az egri színház is névadója vígjátékát, az Annuskát tűzte színpadra legutóbb Blaskó Balázs rendezésében. A darabot 1903. január 9-én mutatta be a Nemzeti Színház, s bár a sikere kevésbé volt látványos, mint a két évvel korábban műsorra tűzött A bor című falusi népdrámának, több neves kritikus is elismerően nyilatkozott róla. (Érdekesség, hogy Gárdonyi A borban kisebb szerepeket játszó színészeknek, Ligeti Juliskának és Rózsahegyi Kálmánnak írta e darabot). A mű eredetije egy novelláskötet egyik elbeszélése, az Annuska apáca lesz, s a történet alig változik a két írásban.
Nagyistván Péter, földbirtokos (Várhelyi Dénes) komoly anyagi gondokkal küzd, hiteleit nem tudja fizetni. E gödörből kiutat jelentene a család számára, ha férjhez adnák nagyobbik lányukat. Csakhogy Annuska (Bánfi Kata) azzal a határozott szándékkal tért haza az iskolából, hogy apáca lesz. E „határozott szándék” azonban csak akkor áll, ha nem látja a vőlegényt, Balogh Miklóst (Nagy András). A helyzet azonban még jóra is fordulhatna, hiszen a prépost nagybácsi üzen: ha Annuskából apáca lesz, kétszázezer koronával kárpótolja Nagyistvánékat. No persze, közbeszól a szerelem...
A novellista Gárdonyi karakterei igazi alakokká válnak a színdarabjaiban. Annuska barátnője, a szerelemre vágyó, lobbanékony Sári (Nagy Barbara) fontos szereplő, saját történettel és saját lovaggal (Káli Gergely). Mindketten szépen segítik a főszereplők sorsát, ugyanakkor jól rajzolják meg önmagukat is. A vígjátékban izgalmas figurák is sorakoznak, mások mellett az iszákos és kártyás barát (Vókó János), az „üzletember” Holdován (Fehér István), vagy Kati, a cseléd. Nánási Ágnes alakítása talán az egyik legemlékezetesebb, s nemcsak azért, mert a folyton hallgatózó szolgáló hozza a legfontosabb híreket, hanem mert minden megjelenése mosolyt csal a néző arcára. Hát még, amikor megszólal! Bevallom, nem tudom, milyen dialektust használ, csak azt, hogy nem erőltetett, hanem belülről jövő, szépen felépített, kedvesen mulatságos.
Szólni kell persze, a „hátországról”, azaz a családról is. Várhelyi Dénes, adósságokkal küzdő, de tartását nem elvesztő Nagyistvánja és romantikus, az urát mindig jókor megbékítő felesége (Saárossy Kinga) szépen mutatja az egyik pólust, az örökkön tartó házasság szentségét. S ott van Miklós nevelőapja, Tétény (Kelemen Csaba), a megrögzött agglegény, aki szerint a házasság csak pusztulást hozhat. Olykor az az érzése az embernek, hogy Gárdonyi egy-egy mondatért írt darabot, aztán persze, kiderül, sok kiváló frázis vár még ránk, így nehéz megfejteni, melyik is e mondat... Ám az említett kérdés visszatérő motívum, ami nem véletlen: Gárdonyi elvette második szerelmét, Csányi Molnár Máriát, ám már az elején kiderült, nem voltak egymáshoz valók, végül 1907-ben el is váltak. Szóval e mondatok – melyek sajnos olykor el-elvesznek a vígjátékban, mert azt hinnénk vicc – súlyosak és fontosak. Igazságot nem tesz a szerző, de megmutatja, mit is jelent a házasság a szépséggel és a keservvel együtt.
Természetesen örömteli a vége, de hogy valóban érezzük a boldogságot, ahhoz kell a két főszereplő kiváló játéka is. A Nagy András által megformált jómódú fiatalember töretlenül ostromolja gyermekkori szerelmét, teszi ezt hol szívhez szólóan, hol humorral. Bánfi Kata Annuskája vívódó fiatal lány, aki még maga előtt sem meri felfedni érzéseit. Titkon, belül ugyan tudjuk, nincs más út, mint hogy egymásra találjanak, ám mégis ott a „mi van ha?”, így valódi a feszültség.
Székely László díszlete különleges teret teremt, ahogy Pilinyi Márta jelmezei is segítenek eljutni a századforduló korába, ahol Aldobolyi Nagy György melódiái szólnak. Blaskó Balázs direktor tisztelettel nyúlt a darabhoz, szem előtt tartva az eredetit. Nem helyezte más korba, s (szerencsére) nem hangszerelte át az örökérvényű üzeneteket, így az egri Annuska kedves, szerethető előadás lett, amelyből Gárdonyit is jobban megismerhetjük.

A Hírlap tapsa ezúttal Bánfi Katáé
Számos érdekes karaktert mutat be Gárdonyi Géza e műben, a legfontosabb azonban természetesen a címszereplő, körülötte forog a történet. Bánfi Kata Annuskája nem pusztán egy bájos bakfis, aki nem tudja, szívével vagy eszével válasszon-e (holott végső soron mindkettő ugyanazt súgja), hanem olyan fiatal nő, akiért érdemes lenne feladni mindent. Céltudatos, pontosabban annak látszó, végig igazán szerethető figura. A színésznő szép színeket mutat: vívódó, szerelmes, vagy éppen naiv. Bánfi Kata az idei egri évad egyik legfoglalkoztatottabb színésznője, öröm látni e szerepben, amely igazán az övé.