A gondolkodás, a kultúra emeli ki az embert az állatok sorából. Ez a kettő volt továbbá az, amely mindig kisegített a társadalmi problémákból. A művész volt a legnagyobb hazafi, ő adott erőt az embereknek háború és béke idején is. Óriási hatalom az övé. Nagy dicsőség tehát, ha valahol virágzik a kultúra.
Eger pedig egy ilyen város. Megyeszékhely lévén színházzal, zeneiskolával, művelődési központtal rendelkezik. Számos koncert, hangverseny és színházi előadás színesíti az itt lakók életét már évtizedek óta. 2010-ben pályázott városunk az Európa Kulturális Fővárosa címre, s bár nem nyerte el, Heves megyében, sőt egész Magyarországon kiemelkedő színvonalú kulturális élet folyik itt. Ebben óriási szerepet játszik a Gárdonyi Géza Színház is 1904-es megalakulása óta. Több mint száz évadot, s ezzel együtt több igazgatót, több társulatot élt meg. Jöhettek akármilyen gazdasági problémák, mindig kilábalt belőle. Ennek fő oka a nézők szeretete, érdeklődése, ez hajtotta előre a színház dolgozóit.
Sok vidéki színházzal ellentétben Eger önálló társulattal rendelkezik. A középkorosztály kiemelkedően tehetséges színészei mellett új társulattagokkal és új tánckarral is gazdagodott a színház Blaskó Balázs igazgatói kinevezése óta. Az idei évad sok újítást hozott, amelyet a közönség sajnos nehezen fogad. Sokan ragaszkodnak a régi darabokhoz, a régi elvárásaikhoz, s így nem látják meg, hogy bár sok új színész és sok új előadás került be a színházba, annak színvonala nem változott meg, ha csak nem egyre nő. Az előző évadok egy bizonyos réteghez szóltak, azonban egy vidéki színháznak mindenkit ki kell elégítenie, elsődleges szerepe a szórakoztatás, a kikapcsolódás. Könnyebben befogadható, de mégsem értéktelen darabokra volt szükség, színesíteni kellett a repertoárt. A színház több kortárs szerző darabját is színpadra vitte a klasszikusok mellett. A prózai darabok (például a Káin és Ábel, Mohács) mellett zenés darabok (A fejedelem, Gyertyafény keringő) is megjelentek. Olyan országszerte ismert vendégművészek fogadták el a színház felkérését, mint Sasvári Sándor, Beleznay Endre, Nagy Péter vagy Csengeri Attila. Különlegességekkel is kedveskedett nézőinek az intézmény. Egy kis mosolyt csalt arcunkra az Agria Kabaréval, s egy eredeti székely szövegekkel tarkított, igazán magyar darabbal, a Csíksomlyói passióval katartikus élményben részesített minket.
Szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokat ajánl a Heves megyeieknek a Gárdonyi Géza Színház, de sajnos úgy látom, hálátlanul mi nem élünk vele. Az okát azonban nem értem. Természetesen a régi, jól bevált értékekhez ragaszkodik az ember, de az újításokat is be kell fogadni, nem szabad félni a változástól! A gazdasági válság miatt kevesebb összeg jut szórakozásra, de – véleményem szerint – sok kevésbé értékes dologra elmegy az, amit színházjegyre is költhetnénk. Mi, fiatalok, egy bulizás alkalmával két színházjegy árát költjük el, de akár két doboz cigaretta árából is elmehetnénk inkább kulturálódni egy kicsit.

Jeggyel, bérlettel hálálhatjuk meg a művészek munkáját
A színészek, az igazgató, a rendezők, a technikusok időt, energiát, pénzt fektetnek abba, hogy nekünk egy kicsit jobb legyen, hogy ne süllyedjünk bele a mai, értékek nélküli, sivár világba. Úgy gondolom, hálásnak kellene lennünk érte, s ezt azzal kifejezni, hogy megvesszük a színházjegyet, bérletet vásárolunk és hónapról hónapra egy estét nekik, s ezzel együtt saját lelkünknek áldozunk. „A művészek értünk vannak” – ezt tudjuk és el is hisszük, de nem szabad elfelejteni, hogy nézőnek lenni felelősség!