Petőfi parafrázis, Shirley Valentine élete, és kortárs brazil szerző darabja hozta izgalomba a nézőket az V. Nemzetközi Monodráma Fesztivál negyedik napján. Az est záróelőadásán Sztárek Andrea alakította a személyiségét-vesztett, frusztrált tanárnőt, nagy sikerrel.

A hétfő, de talán a Monodráma Fesztivál eddigi legjobb előadását láthattuk este a stúdiószínpadon. Igazi monodrámát. Egy kivételesen jó darab találkozása volt ez egy kivételesen jó színésszel. Örömteli és sokáig emlékezetes találkozás.

Tipikus léptekkel érkezik egy ember, és kiszól: "Az előadás ma elmarad! Maguknak senki se szólt?" A közönség bámul, nem moccan. Inkább nevet. Esze ágában sincs kimenni. Azokkal a tipikus léptekkel a nézőtér elé csoszog a férfi kopott köpenyben és kinyúlt atlétában, és értetlenül látja, hogy a közönség marad a helyén. Persze, hogy marad! Hülye lenne bárki is kimenni, amikor Kern Andrást láthatja a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán.

Egy dobos és egy táncos a színpadon. Magyarország egyik legjobb táncosa és dobosa. A darab két, a színpadon egyenrangú művész találkozása a rezgések, a ritmusok és a test hullámai által. Az előzetes félelmekkel ellentétben zenész és táncos egyaránt enged a másiknak, és a távolságtartásból fakadó külön monológok helyett folyamatos párbeszéd és egymásra találás a darab. Igazi kuriózum.

A szombaton kezdődő V. Nemzetközi Monodráma Fesztivál első „nagyszínpados” vendége Eszenyi Enikő volt. A művésznő A gyönyörben NINCS középút c. estjén kicsit rájátszva nőiességére nyitotta ki és feszítette végig a sanzonokon, operetteken nevelkedők és csámcsogók pupilláit, de azzal, hogy megtalálta a 21. századi, önmagát felépítő és néhány ironikus gesztussal le is romboló hősnő figuráját, beletalált a közönség „másik” felének szívébe is.

Nem állítom, hogy a zenei élmény hajszolása vitt Egerbe Mayát nézni, szeretjük Fényes Szabolcsot, de a Galambom-bo-bomnál írtak jelentősebb műveket is a XX. század első felében. Csakhogy éppen erről szól az előadás. A díszlet és a jelmez nagy hányada a Gyagilev vezette Orosz Balett fénykorát és produkcióit idézi. Van is a darab elején jó tíz perc, amikor nehéz elképzelni, hogy ebből operett-előadás lesz.